Sok kérdés érkezett azzal kapcsolatban, mit szoktam csinálni a versenyhétvégék alatt. Csütörtökön és pénteken általában a saját dolgaimat intézem. Találkozom a barátaimmal, járom a várost vagy sportolok, és ami a legfontosabb, Robinnal töltöm az időt. A szombat reggel egy kiadós reggelivel kezdődik a hotelszobában. Aztán elkészülök, ami általában egy órába telik. A Ferrari egyik alkalmazottja jön értem a hotelhez, és kb. 2 órával a az időmérő előtt érkezem meg a paddockba. A boxutcában megkeresem a Ferrari motorhome-ját, és találkozom Kimivel a pihenőjében. Majd beszélgetek a barátokkal, ismerősökkel és megebédelek, ami mindig isteni finom. A csapat saját szakácsai minden versenyre elutaznak, és elkényeztetnek olasz ételekkel az időmérő valamint verseny előtt és után. Mielőtt Kimi autóba ül, a szobájában sok sikert kívánok neki mindig ugyanazon módon, röviden és tömören: Mutasd meg nekik! Néhány perccel az időmérő előtt foglalom el a szokásos helyem a boxban. A következő óra azzal telik, hogy az ujjaim és lábujjaim végig keresztben vannak remélve, hogy minden rendben lesz.

Ezekkel a nagyon kedves emberekkel nézem együtt az időmérő edzést. a Ferrari család egy csodálatra méltó közösség. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy Kimi nem szeretne más csapatnál versenyezni. Az időmérő után elköszönök mindenkitől, és visszamegyek a hotelbe. Amíg a paddockban vagyok, Robin a bébiszitterrel van. Nagyon várom már, hogy Robint is magammal vihessem a boxutcába, de még nagyon pici az ottani zajokhoz. Kimi utánam pár órával ér vissza a szállodába. Együtt megvacsorázunk, és korán lefekszünk aludni. Vasárnap ugyanakkor érek ki a pályára, mint szombaton, és ugyanúgy is telik a nap. A verseny napján sokkal jobban izgulok, mint szombaton, de nem engedem, hogy a félelem eluralkodjom rajtam. A rajt és az első körök alatt izzad a tenyerem, de aztán az izgalom enyhül. A készülődésről is kaptam kérdéseket. A ruhákat már otthon az indulás előtt kiválasztom. A sminkemet és hajamat magam készítem.

Arról is kérdeztetek, hogy viselem a fényképezgetést a paddockban. Elejinte zavaró volt, mikor még új volt a helyzet, hogy valaki állandóan fényképet készít rólam. Tudok jobb dolgot is, mint a tudat, hogy valaki folyton képet csinál. De ez részese ennek a világnak, és mindenhez hozzá lehet szokni. Sokszor megkapom, hogy nem mosolygok a boxutcában. Mostanában akad egy-egy mosoly, de ha a képek a verseny alatt készülnek, akkor a lényegre koncentrálunk, mintsem a mosolygásra.

Pénteken kipróbálhattam Kimi autóját. Valljuk be, nem éppen illek az autóba a nyári kalapommal. A pozíció az autóban inkább hasonlít a fekvéshez, mint üléshez. Mondtam Kiminek, ebben a pózban egy métert sem tudnék menni. Azzal nyugtatott: szerencsére nem neked kell vezetned. Állítólag fájdalmas is lehet. :)

leave comment

error: Content is protected !!
Tovább az eszköztárra